| rdfs:comment
| - Az egész amiatt kezdődött, hogy szokásom felelőtlenül ígérgetni. Egy közelmúltban lezavart, kissé zűrös akció után Nyíregyházára vonultam vissza, hogy ne legyek annyira szem előtt. A Bódéban ücsörögve épp azon kérdés megválaszolásán dolgoztam, hogy hány korty Borsodi kell ahhoz, hogy eltüntesse a Szatmári Szilva utóízét, amikor megzavartak. Süvi telepedett le mellém, a homo sapiens ingentis mintapéldánya, mellesleg régi cimborám, s miután felfedtem előtte, min dolgozom, lelkesen felajánlotta segítségét. Mindent a tudományért! Sör pálinkát, szó szót követett, míg megtudtam, hogy valaki, akinek Süvi épp tartozik egy szívességgel, azt mondta, ha hoz neki egy élő és egy kilőtt toportyánt, az adósságot rendezettnek tekinti. Szóval a sok szatmári szilva azt mondta belőlem, hogy: „Majd én elkísér
|
| abstract
| - Az egész amiatt kezdődött, hogy szokásom felelőtlenül ígérgetni. Egy közelmúltban lezavart, kissé zűrös akció után Nyíregyházára vonultam vissza, hogy ne legyek annyira szem előtt. A Bódéban ücsörögve épp azon kérdés megválaszolásán dolgoztam, hogy hány korty Borsodi kell ahhoz, hogy eltüntesse a Szatmári Szilva utóízét, amikor megzavartak. Süvi telepedett le mellém, a homo sapiens ingentis mintapéldánya, mellesleg régi cimborám, s miután felfedtem előtte, min dolgozom, lelkesen felajánlotta segítségét. Mindent a tudományért! Sör pálinkát, szó szót követett, míg megtudtam, hogy valaki, akinek Süvi épp tartozik egy szívességgel, azt mondta, ha hoz neki egy élő és egy kilőtt toportyánt, az adósságot rendezettnek tekinti. Szóval a sok szatmári szilva azt mondta belőlem, hogy: „Majd én elkísérlek, segítek neked haver!” Másnap – mindkét értelemben – már fenemód bántam hirtelen felajánlásomat, mivel annyit azért tudtam, hogy toportyánokat kizárólag Csikósföldén, vagy ahogy sokan nevezik, Turániában lőhetünk. Ott pedig nem nagyon szeretik a betolakodókat. Amint valamelyest összeszedtem magam, visszaslattyogtam a Bódéba, és kutakodni kezdtem a Mátrixban a nomádok, toportyánok és hasonló, hasznosnak tűnő információk után. Nem akarok untatni senkit azzal, hogy mit sikerült összeszednem, nem nagy fáradtság utánajárni. Ugyanazt találtam meg amit Grishnák, Misztrál és Polihisztor. Szóval sötétedés előtt fél órával indultunk el Süvi légpárnás BM PHJ IV-es „Vidrájával”. Mivel Süvi hivatásos katona, pontosabban határőr, így célfegyvereket is könnyedén tudott szerezni, egy B7M-et, és egy kissé megkopott Ares Hálóvetőt. Az altatólövedékről én gondoskodtam, de magammal hoztam AZ-150-esemet is. Elindultunk, és alig egy órával később már a Tiszaparti mocsarakban törtük a nádat. Süvi keresett egy jónak tűnő helyet, és „leparkolt”. Az első, ami rögtön feltűnt, a magas, mellközépig érő természetellenesen természetes buja fűtenger. Most láttam csak be, hogy milyen remek ötlet volt, hogy Süvi magával hozta Szimbát, kedvenc kutyáját, aki történetesen egy Jagdterrier. Lehet, hogy így sem találtunk volna egy toportyánt sem, de erre nem is volt szükség. Azok találtak meg minket! Olvastam, hogy a kuvaszból vagy a komondorból alakult ki, így kissé meglepett, amit magam előtt láttam. Óriási, 1 méternél magasabb, szürkésbarna bundájú, zölden foszforeszkáló szemű szörnyeteg bukkant ki a fűből, alig pár méterre előttem. Mondják, a Jagdok nem ismerik a félelmet. Ez bizony így van. Szimba habozás nélkül rátámadt a nála tízszer nagyobb szörnyetegre. Ez végre magunkhoz térített minket is, mivel eddig csak bambán bámultuk a szörnyet. Nálam volt az altatólövedék, Süvinél az éles. Persze mindketten lőttünk, mint ahogy az lenni szokott, amikor az élet éles helyzetben elcseszi a legjobb tervet is. Én találtam, Süvi pedig talált, és talált, és talált… Persze sorozatot eresztett bele a marha. Ismertem már annyira, hogy ne próbáljam meg neki elmagyarázni, hogy tulajdonképpen mekkora egy tulok. Csak céloztam rá, azt úgyse érti: – OK! Egy megvan. Most jön a második meló, az élve elfogás. De szerintem ahhoz keressünk egy másik példányt, hátha nem szaladt mind szét attól a mennydörgéstől amit csináltunk. De Süvi nem figyelt rám. A kutyáját nézte. Szimba ugyanis meglehetősen rossz bőrben volt. A toportyán agyarait elkerülte, mégis szédelgett, majd oldalra esett, és mind a négy lába rángatózni kezdett. – Nyugi, rendbe jön a kutyád. Ezeknek a dögöknek a lehelete is veszélyes. Kicsit megszédülsz tőle ha bekapod. De nem halálos. További pofázásra azonban már nem volt idő, mert vonyítás harsant az éjszakába, nem túl messze tőlünk. Aztán egy másik, valamivel mögöttünk, majd egy harmadik is. Ekkor egy furcsa gondolatom támadt, ami egyre erősödött bennem. Milyen jó lenne beleereszteni Süvibe pár golyót az AP II.-esemmel. Minden erőmet összeszedve küzdöttem ellene. A veríték kivert, a fejem majd szétrobbant, mire leküzdöttem. Addigra Süvi már elrobogott mellőlem. Hála a trolltermetnek, messzire kiemelkedett a fűóceánból, de mást is láttam. Két Süvi méretű árnysziluett haladt rendkívül gyorsan felé. Paták csapódtak a földhöz. Lovasok! Aztán torkolattűz, fegyverropogás, vonyítás, hörgés és káromkodás. Süvi eltűnt a fűben. Reméltem, hogy csak lebukott, de valahogy nem hittem benne. Célra tartottam és tüzeltem. Az egyik vágtató árnyék jelentősen veszített a magasságából. A tompa dübbenés egyértelműen alátámasztotta, hogy a nyereg megüresedett. A másik lovast azonban elhibáztam. Ekkor a hátam mögül dörrenést hallottam, majd gyorsan utána még egyet. Egy erős ütés ért a bal vállam alatt, ami után azonnal éles fájdalom áradt szét a hátamban, majd egy másik a fejemet érte. Minden elsötétedett… Mikor magamhoz tértem, egy ismerős arcot láttam magam előtt. Hamar beugrott honnan. – Melik! Te vagy az? – kérdeztem tőle. A bronzbarna bőrű, hosszú fekete harcsabajszú fickó rámvigyorgott. – Emlékszel effendi? Hasznos egy tulajdonság. Én is emlékeztem. Különben most nem beszélgethetnénk, és a te fejed is a csegei part egyik kopjájára tűzve vigyorogna, mint a troll állaté akivel jöttél. De nem akarok untatni senkit azzal, hogyan ismertem meg a kontyost, és miért jött nekem eggyel. Most törlesztett, ez tény. Elég csúnya sebeket kaptam, de nem a golyó ütötte volt a vészes, hanem – mint kiderült - a toportyánok megkóstoltak, miután elterültem. Ronda, nehezen gyógyuló sebeket szereztem, visszatérő lázrohamokkal, így több, mint egy hónapig Melik, az egykori török katona, jelenleg lósámán kényszerű vendége voltam. Ezalatt sokmindent megtudtam a nomádokról. Olyasmiket, amiket nem sokan tudnak, és amiknek egyszer még valaki talán hasznát veheti. Tartozom ennyivel Süvi emlékének. Lássuk hát:
|
![[RDF Data]](/fct/images/sw-rdf-blue.png)